Az erő, amit elfelejtünk felismerni magunkban
A látogatás nem tart sokáig. Nem hangzanak el nagyszabású kijelentések. Csak egy hangosan kimondott igazság, amit ott hagytak a szoba levegőjében.
Miután elmentek, valami megváltozott. Nem minden. De a lényeg.
Az igazi erő ritkán hasonlít arra, amit elképzelünk:
– Minden reggel felkel, még akkor is, ha a teste tiltakozik. – A türelmet választja, amikor a reagálás sokkal könnyebb lenne. – Folytatja a dolgát taps és megerősítés nélkül.
Azon az estén, amikor újra érezte a baba mozgását, végre megnyugodtak a gondolatai. Nem azért, mert erősebb lett, hanem azért, mert valaki hangosan kimondta azt, amit legbelül már tudott.
Néha nincs szükségünk erőre – csak emlékeztetni kell minket arra az erőre, ami mindig is a miénk volt.
