A válóperen a férjem arrogáns volt. „Soha többé nem nyúlsz a pénzemhez.” A szeretője elmosolyodott: „Egyetlen fillért sem érdemel.”





A bíró felbontotta a borítékot.

Elolvasta az első oldalt, majd a másodikat.

Felvonta a szemöldökét.

Aztán egy őszinte, váratlan nevetés tört ki belőle. Befogta a száját, hátradőlt a székében, és halkan azt mondta: „Ó… ez jó.”

Grant mosolya eltűnt.

Vanessa ujjai megálltak a férfi ujján.

Azon a reggelen először jelent meg mindkét arcukon a félelem.

2. RÉSZ