Az estét egy sebész precizitásával és egy álmodozó reményével szervezték meg. Minden részletet úgy választottak ki, hogy zökkenőmentes átmenetet teremtsenek az ismeretségből valami mélyebbre, valami maradandóra. A helyszín egy bisztró volt, amely a város egy csendes, lámpákkal megvilágított szegletében rejtőzött, egyike volt azoknak a ritka helyeknek, amelyek megértették az intimitás fizikáját. Itt a világítás lágy borostyánszínű árnyalatokban úszott, a zene diszkrét jazz dallamként áradt be, a levegő pedig rozmaring és lassan főtt szószok hangulatos illatától volt nehéz. Ez egy olyan hely volt, amely lelassítja a pulzusát, és arra ösztönzi a lelket, hogy hajoljon befelé.
A kicsi, fényes faasztal túloldalán Claire ült. Jelenléte élénk ellenpontja volt a szoba csendes eleganciájának. Mosolya nem fogvillanás volt, hanem gyengéd kibomlás, tekintete pedig mintha őszintén magába szívta volna a körülötte lévő világot. Amióta hetekkel korábban találkoztunk, már alig vártam ezt a különleges találkozást a finom ételekből, a lágy fényből és a megszakítás nélküli beszélgetésekből. Azt akartam, hogy ez legyen a kezdet.
