10 cukormentes keksz (teljes kiőrlésű vagy Pavesini típusú, mindkettő megteszi)
Jegeskávé ízlés szerint (szükség esetén eritritollal vagy folyékony édesítőszerrel édesítve)
A feltéthez:
100 g cukormentes étcsokoládé
40 ml tej (növényi tej is megfelelő)
Kókuszliszt a díszítéshez (elhagyható, de az eredmény lenyűgöző)
Elkészítés (több lépésre bontva, de ne aggódj: semmi bonyolult) Gyümölcsök és zöldségek
1. A kókuszkrém elkészítése (kb. 10 perc + hűlési idő)
Egy kisebb lábasban keverjük össze a lisztet és a száraz eritritet.
Adjunk hozzá egy kevés tejet, hogy feloldódjon, majd öntsük hozzá a többit.
Közepes lángon, folyamatos keverés mellett főzzük, amíg besűrűsödik. Ez 5-7 percig tart.
Miután teljesen kihűlt (kb. 30 perc), keverjük hozzá a kókuszlisztet és a görög joghurtot. Keverjük simára és sűrűre.
2. A kekszalalap elkészítése (5 perc)
Főzzünk le egy kis hideg kávét (vagy használjuk a reggeli kávénkat az olasz kávéfőzőnkből).
Ízlés szerint édesítsük, és gyorsan mártsuk a kekszeket a kávéba: egyenként, csak egy könnyű mártogatóst.
Rendezzük el őket tömör rétegben egy kisebb tortaforma alján.
3. A torta összeállítása (5 perc + pihentetési idő)
Öntsük a krémet a kekszekre.
Simítsuk el a felületét egy spatulával.
Fedjük le folpackkal, és tegyük hűtőbe legalább 1 órára, hogy a tészta megszilárduljon.
4. A csokoládéöntet elkészítése (5 perc):
Melegítsük fel a tejet (forrás nélkül), vegyük le a tűzről, és adjuk hozzá az apróra vágott csokoládét.
Keverjük addig, amíg sima és fényes ganache-t nem kapunk.
Öntsük a kihűlt tejszínre, és simítsuk el. Ha szükséges, szórjuk meg egy kevés kókuszliszttel.
5. Hűtsük 3 órán át… de megéri.
Fedjük le, és tegyük hűtőbe legalább további 3 órára (lehetőleg 4 órára).
Ha megszilárdult, vágjuk kockákra, és hidegen tálaljuk.
Tárolás:
Jól letakarva, hűtőszekrényben akár 3 napig is eláll.
Nem ajánlom a fagyasztását: a tej és a joghurt szétválhat, és tönkreteheti az állagát.
Hűtve, közvetlenül a hűtőből tálaljuk: akkor a legjobb.
Ez egyike azoknak a recepteknek, amelyeket este készítek el, miközben már a konyhában pakolok.
Így másnap kész a desszert, és nem kell túlzásba esnem.
És amikor az asztalhoz hozom, senki sem mondja: “Ó, de finom?”
Sőt, mindenki megkérdezi, hogy maradt-e még belőle.
