A diplomaosztó ünnepségemen egy meggondolatlan megjegyzés mélyen megbántotta a nővéremet. Csak sokkal később jöttem rá, mennyire alábecsültem az értem hozott áldozatokat.
Akkoriban csupán egy meggondolatlan megjegyzésnek tűnt, amit egy felejthetetlen nap érzelmei sodortak magukkal. Taps, mosolyok, büszkeség, hogy végre elértem egy régóta várt célt. Mindenki ünnepelte a sikeremet, és a terem hátsó részében a nővérem halkan tapsolt, azzal a néma gyengédséggel, ami mindig is megvolt benne. De azon a napon néhány túl elhamarkodottan kimondott szó sokkal mélyebb nyomot hagyott, mint azt el tudtam volna képzelni. Csak évekkel később értettem meg, mennyire alábecsültem azt, aki mindig az árnyékból vigyázott rám.
